Az aikibujutsu eredete és történelme

A szamuráj aikijutsu (aikibujustu) története egészen a XI. századig nyúlik vissza. A Kamakura korban a Seiwa Genji-han két szamurája, Minamoto no Yoshimitsu (1063-1127) és testvére, Minamoto no Hachimantaro Yoshiie (1041-1108), együtt kísérletezték ki azokat a pusztakezes technikákat, amelyek tőlük kezdve a lakóhelyükről, Daitokanról, dayto-ryu aikijutsu néven lettek ismertek. Yoshimitsu átadta tudását fiának Yoshikiyu Gyobu Saburonak, aki később Japán, Takeda fennhatóságú részére költözött. A Takeda családnak az XV. század elejétől az 1800-as évekig, Kai tartományban volt a székhelye, a család ebben az időben változtatta meg a nevét “Kai-Genji”-ról “Takeda”-ra.

Eredetileg az aikijutsut a csatatéri küzdelemre alakították ki, legfőképp a “toso” (kard és lándzsa) technikákból táplálkozott, hogy képes legyen alkalmazkodni a csatában, a páncélos bushik elleni küzdelemben. Ebben az időben a jujutsu stílust, kiegészítő stílusként tanították a fegyverforgatás mellett. Ezt és az aiki no jutsut valamint az aikijujutsut csak a magas rangú szamurájok tanulhatták. Míg a jujutsu technikákat támadásra használták, addig az aikijutsu technikáit szinte kizárólag védekezésre. Ezek a stílusok idővel változtak. Így adták tovább őket a XVI. század folyamán a Takeda klánon belül “gotenjutsu” néven, ami annyit tesz, harcművészet a palotán belül. A mesterek egyike volt Takeda Kunitsugu, őt illette az “Aizu Shinan-ban” rang, az aizu klán kardvívás mestere. Az Aizu klánból az Edo várban szolgálatot teljesítő katonák és tábornokok önvédelmi stílusként tanultak aikijutsut, akkori nevén “hanza handachi” avagy “oshikiuchit”. A negyedik Tokugawa Shogun tanító mestere, Masayuki Hoshina, az Edo várban töltött évei alatt finomította és továbbfejlesztette az oshikiuchi stílust. E technikák és a Takeda család hagyományos valamint a Meiji korból származó technikáiból alakult ki a daito ryu néven ismer stílus.

Takeda Sokaku és a daito ryu

Takeda Sokaku a Meiji korszakban (1868-1912) nőtt fel. Ebben az időben, alapjaiban változott meg az államapparátus és a mindennapi élet. Visszaállították a császári rendszert, Meiji lett az új császár. A nyugati világ életvitele, és kultúrája kezdett beszivárogni a japán mindennapokba. A császár egyre több és több szerződést írt alá nemzetközi partnerekkel. Ezek a változások csak úgy mehettek végbe, ha megfosztják a szamuráj osztályt mindennemű hatalmától, hogy ezek után minden ember hasonló elbírálásban részesedhessen. Ezeknek a szigorú változtatásoknak az egyike volt, hogy betiltották a kardok nyilvános viselését.

Ezeket az eseményeket látva, Takeda Sokaku oshikiuchi mestere, Saigo Tanomo, változtatásokat hozott a daito-ryuban (a stílus 1922-ig a daito-ryu nevet viselte, a kutatások szerint az aiki kifejezés az Omoto-Kyo vezető, Deguchi Onisaburo javaslatára került a stílus nevébe). Az elsősorban kenjutsu (kard) központú harcművészetből létrehozta az aikibujutsut, amely inkább a taijutsu-ra (pusztakezes technikák) fekteti a hangsúlyt. Sokaku megnyitotta iskolája kapuit, hogy mindenki tanulhassa azt a stílust amit addig a klán féltve őrzött. Ezeknek a változásoknak köszönhetően a már átdolgozott daito-ryu nagyon népszerű lett, és Takeda Sokaku a tevékenységéért megkapta a “Chuko no So” (aki új életet adott a stílusnak) címet.

Takeda Sokakunak élete folyamán számos kiváló tanítványa volt, közülük az egyik legkiemelkedőbb Ueshiba Morihei. Morihei szorgalmasan gyakorolta és tanította a daito ryu aikijujutsut a II. világháború előtt. A háborút közvetlenül megelőző években pedig már a saját stílusát kezdte el kikísérletezni. Morihei mély elkötelezettsége az Omoto-kyo vallás iránt, lényeges változásokat eredményezett. Egy kevésbé gyakorlatias, filozofikus irányzatot hozott létre, az aikidot. Miután a háborút követő években feloldották a harcművészetekre vonatkozó tilalmakat, Morihei a saját stílusát az aikidot tanította, egészen haláláig, 1969-ig. Morihei egyik legnagyrabecsűltebb tanítványa, Shioda Gozo, nyolc éven keresztül tanult Morihei-től a háború előtti időszakban.

“Elkerülni, hogy megöljenek, megüssenek, megrúgjanak ez a stílus lényege, és így mi sem ütünk, mi sem rúgunk, és mi sem ölünk. Kizárólag az önvédelemről szól. A támadónk energiáját kihasználva, saját erejét teljesen önmaga ellen tudjuk fordítani. Így akár nők és gyermekek is képesek használni. Kizárólag tisztességes embereknek tanítják. Ha rossz célra használnák az rémisztő lenne”

-Takeda Sokaku-

Shioda Gozo Kancho

Obata Toshishiro SoShihan aikidoja Shioda Gozo Kancho (1915-1994) technikáiból származik, azokból amelyeket ő maga is tanult Ueshiba Moriheitől az aikido alapítójától. Shioda Kancho a második világháború előtt a tanult aikidot (úgy utalt rá, mint “aikibudo” a tanulásának korai éveiben). Később, Morihei elmélyedt az ezoterikus Omoto-kyo vallásban, ennek következményeképp a széles technikai repertoárja nagyban megváltozott. Egy sokkal filozofikusabb (és kevésbé praktikus) stílus alakult ki, amit a Yoshinkan nem tekintett követendőnek.

Shioda Gozo Kancho a Yoshinkan dojo alapítója, előkelő helyet töltött be a japán harcművész társadalomban. Obata Toshishiro SoShihan volt az egyike annak az utolsó generációnak amely a tradicionális uchi-deshi rendszerben tanult Shioda Kanchonál. Obata Sensei azokat a tanításokat és hatékony technikákat amit, mint a Yoshinkan elit instruktorainak tagja szerzett, a saját aikido szervezetén belül adja tovább, melyet “Aikido & Aikibujutsu Tanren Kenkyukai”-nak nevezett el.

Az Aikido & Aikibujutsu Tanren Kenkyukai név magyarul annyit tesz mint “Gyakorlati aiki alapokon nyugvó harcművészeti kutató szervezet”. Az Aikido kifejezés, Ueshiba Morihei által népszerűsített technikákra, míg az aikibujutsu a budo régebbi stílusaira utal melyet az egykori szamuráj osztály használt. Tanren a kard készítésének az a folyamata, amikor a pengét kovácsolással és hajtogatással edzik, ezzel csökkentik a széntartalmat és megtisztítják az anyagot, hogy erős bázist alkothasson a kardkészítés további szakaszainak. A Kenkyukai úgy definiálható, mint kísérleti szervezet vagy társaság. Ehhez méltóan mind háború előtti mind utáni aikido/aikijutsu rendszerek technikáiból beépítette a rendszerébe azokat, amelyek hasznosak. Annak ellenére, hogy a Yoshinkan Aikido befolyást gyakorolt a stílusra, a technikák alkalmazása és az edzésmenet alapvetően különbözik tőle.

A Yoshinkan korai (háború előtti) működésének köszönhetően, sok eredeti jujutsu technikát őriztek meg és adtak tovább hitelesen. Sok közülük szinte, ha nem is teljesen, de azonosítható a daito ryu jujutsu technikákkal (Ueshiba Morihei “Budo Renshu”-ja szerint ebből a tanításról szóló kéziratból (mokuroku) pár idősebb aikibudo tanítványának adott).

Obata Toshishiro SoShihan

Obata Toshishiro SoShihan hét éven keresztül tanult, mint uchi-deshi Shioda Senseinél. Ez idő alatt lehetősége nyílt kevésbé ismert, régebbi technikák elsajátítására. Obata Sensei később létrehozta az Aikido & Aikibujutsu Tanren Kenkyukai-t (röviden: Aiki-Buken) ezen szervezeten belül oktatott stílusát gyakran sorolják az aikido “kemény” stílusai közé.Ez az aiki irányzat egyedülállónak mondható abban a tulajdonságában, hogy képes megőrizni hatékonyságát a gyorsabb, valósághűbb szituációkban is, ezáltal megtartja folyékony, aiki jellegű voltát. A “lágyabb technikák” (melyek a modern aikidora jellemzőek) tanítása együtt történik a “keményebb technikák” (jujutsu kihon waza) oktatásával, hogy ezzel egy szélesebb körű tudáshoz juthassanak a tanítványok.

IRODALOM:

Obata Toshishiro SoShihan elbeszélései és jegyzetei.
“Samurai Aikijutsu”, Toshishiro Obata; Dragon books 1988.
“Daito ryu Aikijujutsu”, Stanley A. Pranin; Aikinews 1996.
“Encylopedia of Aikido”, Stanley A. Pranin; Aikinews 1991.
“Aikido Masters”, Stanley A. Pranintól; Aikinews 1993.
“Budo training in Aikido”, Morihei Ueshiba-tól; Sugawara Martial Arts Institute, Inc. 1997.
“Aiki News – Daito ryu special issue”, 79.szám, Aikinews 1988.

Lukács Péter
2008. Február